Viselkedjünk úgy másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk is viselkedjenek.

Olykor elfelejtjük, hogy kik is vagyunk. Képesek vagyunk magunkat egy másik ember felé pozicionálni. Ezt még akkor se tehetjük meg, ha ténylegesen többet értünk el, mint Ő valaha is fog.

Mindannyian egyéniségek vagyunk, mindenki jó valamiben, még ha azt a valamit élete végéig nem találja. Gondoljunk csak a tehetség kutató műsorokra. Egy teremőrről kiderült, hogy fantasztikus hangja van. Egy biztonsági Őr élőbe leénekli az eredeti énekeseket (Tarány Tamás).

Olyan emberekről derül, ki hogy tehetséges, akikről még a barátjuk, családjuk sem tudnak. Nem véletlenül mondják, még ha képletesen is, hogy mindent ki kell próbálni. Barátaink arra kellenek, hogy visszajelzést adjanak a kipróbált dolgokról, ha ezt nem teszik meg akkor születnek meg a "Bikicsunájt"-hoz hasonló fantasztikus nóták.

Amennyiben rájövünk, hogy miben vagyunk jók, ez nem feltétlen korlátozódik egy tulajdonságra, nem szabad, nincs jogunk ahhoz, hogy valaki felé pozicionáljuk magunkat!

Viselkedjünk úgy másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk is viselkedjenek.

Mi se örülnénk, ha valaki odajönne hozzánk és a szemünkre hányná a hibáinkat. Mindenkinek vannak erőssége, és gyengesége.

Mint mindenki Én is azon vagyok, hogy a gyengeségeimet megerősítsem és az erősségeimet bővítsem.

Erősségeink tehetnek arról, hogy oda jutottunk ahol, és gyengeségeink tartanak ott.

Gyengeségeink mindig lesznek, hisz senki sem tökéletes.

Mindenki magából indul ki, így Én is. Előttem van egy képzeletbeli pajzs. ami megvéd minden olyan gondtól, negatívumtól, embertől amik Engem csak rombolnának. Kizártam minden olyan tényezőt ami visszafogna engem a fejlődéstől.

Itt jelenik meg nálam egy probléma. A pajzs mögött a családom van és a barátaim. A barát kategóriába túl sok ember tartozik Nálam. Túl sok embernek szavazok meg bizalmat, akik ezzel vissza élnek, vagy semmibe veszik. Mivel ezek az emberek már a pajzsom mögött helyezkednek el, így túl nagy sebet tudnak okozni Nekem. Ez a seb nem gyógyul meg hamar, de csak rajtam múlik, hogy ezt a lyukat betömöm -e. A múltat mindig le kell zárnunk még mielőtt a jövőbe kezdenénk.

NEM SZABAD a múlton rágódnunk túl sok energiát emészt fel, de még mielőtt lezárnánk, tisztáznunk kell, hisz kihatása van a jövőre.

Olykor érdemes a pillanatban élni és nem a jövőt tervezni.