Üresség

Nincs rosszabb annál, mint mikor nem lehet a Tied,
Még ha a sors tárt kapukkal súgja, hogy vigyed.
Ekkor keletkezik egy lyuk, egy eszmei üresség
De a szív nem fogad be akárkit, ez a becsületesség
S még gerincem tart, s embert farag belőlem
Addig az a darab éget, míg nem leszek felelőtlen
Nincs olyan élet, mely tiszta, mint az ég s felhőtlen.
Deres puszta rét csillan fel az erdőben
Mely addig él, míg nem leszek felelőtlen.

Tudom mi a helyes, tudom mi a jó
Unom, hogy ő keres, a süllyedő hajó.
Mindig felszállok rá, de meg bánom
Hisz ebben a vízben, mindig megjárom

Ez egy mocskos drog, legális szer
Mitől a szíved úgy dobog, hogy megáll egyszer
Idővel újra indul, lassan, fájdalmasan
De hidd el, hozzá szoksz, s az ilyen majd csak lepattan!

Hihetetlen, hogy egy űr tátong bennem
S azon gondolkozom, hogy mit kell tennem
Mivel tömjem ki, mikor ide nem fér be bárki
Töltsétek már ki, mert addig vérzek
Míg szívem egy utolsót dobban
S akkor egy életre meg roppan.

Farkas N.