Poggyász Nagyi, Alkesz csöves, és a két vasember találkozása

Egyszer csak meglök avagy "elmegy" mellettem egy idős hölgy, valami átkot is szórt rám mert nagyon beszélt hozzám, de a Zene hatására az agyam még jobban tompa volt és ha akartam volna se tudtam volna szegény idős emberre figyelni. 5 perc után a Nőnek leesett, hogy a bólogatásomnak oka nem az volt, hogy az érdekesebbnél unalmasabb sztorikat hallgattam, hanem hogy egy 200 wattos hangszóró volt a fülembe.

Mondókáját lezárva mosolygott a végén és erre Én is bólogattam és mosolyogtam, nem hallván semmit! Szálltunk le mind a ketten, Én előbb értem a fix talajra (Nem udvariatlanságból nem engedtem előre, csak szimplán Én ültem kívül és amíg megmászott volna a hölgy elrozsdásodott volna a villamos a megállóban). Leszállás után sarkon fordulva haladtam egy másik igénytelenül csúnya BKV buszhoz hasonlító, rozsdás konzervdobozhoz, mikor "hallom", hogy valaki ordibál a hátam mögött. Csak azért hallottam, mert számváltás volt. Megfordultam, hátha valami érdekes Zombi támadásról maradnék le, de sajnos csak az idős hölgy ordibált UTÁNAM, hogy fennmaradt a villamoson a csomagja!?!?!?! Én oda ROHANVA hozzá (a megszokott 2KM/h sebesség helyet 2,5KM/h-val rohantam), megkérdezve, hogy mi közöm van ahhoz, hogy a két-kerék meghajtású, 30-50 kilós személyi poggyásza miért maradt fenn?!?!

Azt kérdezte, hogy miért nem hoztam le?!?! Erre csak annyit feleltem, hogy 14:30 és 14:35 között ebéd szünet miatt nem londínerkedem, de ha megkérdezte volna, talán túlórába lehoztam volna... Mikor Ő közölte velem, hogy Ő már pedig megkérdezte és Én mosolyogva bólogattam ezzel beleegyezve az Ő kérésére... Ekkor nagyjából ilyen fejem volt: q-.-p'. Bocsánatért esedezve a villamos után futottam (Ami 3 méterre tőlünk a piros lámpánál állt) és felkopogtam a sofőrnek, hogy "engedjen fel vagy azt a pitbull nagyit Magára engedem"! Kinyitotta az első ajtót, felszálltam és kerestem azt a poggyászt ami a Mamié volt. Mikor megtaláltam és leszálláshoz készültem, a drága alulfizetett Jabba sofőr becsukta az ajtót és elindult. Ekkor elkezdtem kicsit indulatosabb lenni és már majdnem felrobbantam, pedig még nem voltam tisztában azzal, hogy a Nénike téglát szállít a kis kétkerekű gokartjában. Leszállásnál olyan fejem volt, mint aki a széntablettára vett be hashajtót... leszenvedtem az amúgy defektes kerekű tolókocsit (Húzni nem lehetett mert ezt umpa lumpa méretű nagymamáknak tervezték és folyamatosan csókolgatta a kerék az Achilles inamat) és egy megállót vissza toltam.

Mikor megláttam a Nénit kezdtem jobban érezni Magam, hogy legalább Neki jót tettem és már minden rendben, mikor kitépte a kezemből a kocsit és ezzel a szöveggel sarkon fordult és távozott: "Fiatal voltam, de szemtelen sose!" Erre a szövegre pattant el egy nyaki ütőerem és minden neveltetésemet megtagadva válaszoltam kapásból rá: "Te maximum Krisztus elött voltál fiatal YODA!!!".

Teljesen megpecsételte a napomat. Cammogtam a szokásos 2KM/h sebességemmel a jól megszokott CO2 gyárhoz, mikor egy hajléktalan odajött hozzám, hogy "Fiatalember kérem, látom, hogy egy jó módú gyerek vagy és tudom, hogy ha megmondom Neked az igazat, akkor segítesz Nekem...". Szavába vágva mondtam Neki, kissé feldúlt hangulatba, hogy: "Ha ekkora orákulum vagy bazdmeg menny el lottózni." Mivel fingja nem volt, hogy mi az az orákulum, ezért azt hitte, hogy valami szexuális eszközről beszéltem. Nem nagyon hatotta meg a sértegetésem és tovább folytatta: "...Öszintén szóva nekem pijára kéne a pénz és ha tudnál támogatni egy kis pinzel, akkó' megköszönném!" Erre csak azt feleltem, hogy kártyát elfogad -e.... de Nem vette a poént ezért folytattam: "Nekem meg lyukas kotonra és lejárt mentosra kéne a pénz". Ekkor köszönés nélkül fordult meg és ment el, azzal a szöveggel, hogy ez hülyébb, mint Én.... Büszkén mentem hazafele, hogy még egy probléma letudva, de korántsem volt vége.

Szálltam fel az amúgy 50C' fokos buszra, és leültem egy helyre. Indulás előtt a buszon leghátul velem szembe szállt fel egy utánfutós nagyi. Mondván magamba, hogy ez Isten tesztje, felugrottam, és segítőkészen PRÓBÁLTAM felhúzni a nagyi 50-70 kilós poggyászát. A Néninek akkor alkarja volt, mint Popeynek, de már értette, hogy miért. Azért csak megkérdeztem tőle, hogy honnan lopott téglát, mikor azt felelte, hogy viszi a konzerveket és a befőtteket az unokájának! Nem mertem vele kötözködni ezért leültem egy másik helyre. Két megálló után szállt fel megint egy néni, most már segédmotor nélkül. Elégedetten magamba mondtam, hogy nem állok fel, mert ez "CSAK" egy zacskó van akezében, ezt könnyedén felhozza. Mikor fel lépegetett, mint egy Birodalmi lépegető láttam, hogy egy 20kilós kutyaeledelt húzott fel maga után. Kicsit égett a pofám. A két idős hölgy elkezdett beszélni, mert valamikor a XVII. században még találkoztak és ismerték egymást. Akaratlanul hallgatva kiderült, hogy a két Néniben több vas volt, mint Terminátorban összesen.

Ezekkel a tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodva szálltam le a buszról, tovább cammogtam hazafele, immáron nyugisan.