Murphy-törvény magunk mellé állítása

Mindennapjainkban ott van drágalátos jó barátom Murphy. A mindenki által ismert Murphy törvény, kimondja, hogy ami elromolhat, az el is romlik! Ezt mindenki tapasztalta, tudja. De vajon honnan ered? Az elnevezés Edward Murphy amerikai mérnökre utal, aki egy 1989-49 között a Wright-Patterson légi támaszponton végzett, a gyorsulás emberi szervezetre kifejtett hatását vizsgáló kísérletsorozat során mondta ezt, amikor egy rosszul felszerelt mérőműszer miatt egy kísérletet elölről kellett kezdeni. Na most ez az íratlan törvény ráragadt Murphyre, mint Chuck Norrisra a halhatatlanság.

Hogy-hogyan tudjuk ezt a törvényt úgy kihasználni, hogy ne legyen belőle eredendő bajunk?!?!

Egyszerű. Életünket alakítsuk úgy, hogy bármilyen általunk befolyásolható helyzetben, ahol a probléma beköszönthet, ott számítsunk rá, hogy beköszön és ebből eredendően legyen nálunk a probléma kulcsa.

Tegyük tényszerűvé az állítást (kicsit kacifántos lesz):

Elindulunk télen egy szeles napon kocsival vidékre. Ekkor pörgessük le a fejünkbe az utat (Hihetetlen, de ehhez agy kell!) Fúj a szél! Igaz kocsival megyünk, de ha bármiért ki kellene szállni, legyen egy kabát a kocsiban. Tél van! Igaz itt nem esik a hó, de vidéken nagyobb az esélye, hogy havazik. Rakjunk be egy hóláncot. Vidékre megyünk! Mivel elég nagy útitervet készítünk, így valószínű, hogy messze megyünk, kvázi sok benzin kell, tehát inkább tankoljunk,  ne centizgessünk! A A kocsi jó műszaki állapotban van, tehát egyetlen gyenge pontja van, illetve négy! Mégpedig a kerekek. Ha eddig nem lett volna, akkor rakjunk be egy pótkereket és a hozzátartozó eszközöket + egy darab munkás kesztyűt, mivel a semmi közepén a hidegben, nem lesz egy csap ahol meleg vízzel letudjuk mosni  a kezünket.

Miután mind ezt végig gondoltuk beülünk és elindulunk. Mivel rajtunk kívül egy utas biztos lesz, még pedig Murphy mindenhova elkísér, ezért néhány kilométer után kapunk egy szerencsés defektet (szerencsés, mivel csak egy durrant ki (legyünk optimisták, nézzük a jót)). Kiszállunk az ülésfűtéses, 22C fokra felfűtött kocsiból a mínusz két fokba, felveszünk egy kabátot, megkeressük a defektes kereket, felveszünk egy kesztyűt, kikapjuk a pótkereket és kicseréljük a tanult módon, visszapattanunk a kocsiba és egy kisebb káromkodás sorozat után elindulunk. Ha Murphy nem csesz ki velünk még egyszer akkor boldogan megtesszük a maradék utat.

Kvázi Murphy nem tudott megszívatni minket azon kívül, hogy el vett egy 20 percet az életünkből, gondoljunk csak bele, hogy mennyivel alakulhatott volna rosszabbul.

Mi a lényege a mondani valómnak?

Legyünk alaposak, készüljünk fel a legrosszabbra, legyünk részletesek. Aki lusta, kétszer fárad!